firkástészta

Egy ideje fogalmazodik bennem valami leiras fele, hogy milyen is itten az élet. No lámsza!

Talán ott kezdődik, hogy az egész egy olyan erdőben van, egy olyan kisvaros mellett, Washington allam eszaki reszen, amilyenben a Twean Peaks, a Twilight, és szerintem a Maci Laci játszódik.

Szóval van egy kicsit borzongos-romantikus meg egy kicsit, cserkésztáboros-vicces alaphangulata. A fák cirka 3o méter magasak, sok van belőlük, mind örökzöld, a fenyő összes fajtája, az aljnövényzet csupa idilli páfrány meg hasonlók. Van vizesésünk, felette hid, látni az ebédlőböl (lodge) az óceant, mert a hegyoldalba épült az egész tabor. 5 perc alatt a hegytetore lehet sétálni (Inspiration Point), ahonnan meg végképp mindent látni, a távoli hegyeket, városokat, szigeteket ... igazi inspiráló hely, én ott szoktam kifújni magam, ha már nagyon nem birom az american english okozta nehézségeket (merthogy adódnak, bizony, de fejlődik az angolom napról-napra).

A vadállatok bejárnak a tábor területére, legelésznek a ház mellett az özek, vadnyulak ugrabugrálnak össze-vissza, csikos mókusok esznek bele a kajába ha nem figyelsz, meztelen csigák csusznak-másznak mindenfele, madárcsicsergés (orditoznak a rigok) ébreszt reggelente, és állitolag vannak kicsi fekete medvék is valahol a sürüben, de szerencsére ök nagyon félnek tölünk (hát tölem jobb is ha félnek :D tudnék velük "versenyt félni"). Ja és elsö nap láttam egy siklót, megnyugtattak, hogy nem, nem mérges kigyó, egész biztosan nem. Jó, elhittem.

Muszáj is, hogy ne féljek az állatoktól meg az erdötöl, hiszen egy kis kunyhoban lakom egyedül a hegy tetején. Mindenkinek a személyzetböl (staff) saját kis házikója van, ami lényegében egy szoba, ágy, szekrény, asztal, de akkor is egy külön kis házikó. A fürdő egy közös épületben van.

Ami nagyon tetszik itt, hogy mindenhol szól a zene, a fürdöben is van egy hifi torony, a konyhában is, az összes mühelyben, és kis szerencsével még talán jó zene is szól erre-arra. Az emberek táncikálnak fürdés, üvegfujás, evés-ivás, csiszolgatás, mosogatás...stb közben. Tetszik még ez az amerikai "hogyvagy-hogyvagy" mosolygos udvariaskodás is. Egyáltalán nem zavar h napjában hússzor elismételgetjük, hogy mennyire nagyszerűen vagyunk :) hozzá bólogatunk, mosolygunk, nem kell ennél több, ennyi biztatással nem csoda hogy van is önbizalmunk itten.

A kaja vicces. Én azt hittem eddig, hogy a szendvics "nem rendes étel". Na itt az. Ebédre, vacsorára, mindig. Igaz, megtömik mindennel. Van olyan nap, amikor hamburger , sültkrumpli, tésztasaláta, fött kukorica az ebéd, ezt mind együtt eszik (kicsit nem szénhidrátszegény). Aztán van olyan, hogy - ez a legbizarrabb számomra - áfonyás palacsinta, túró, fasirt, sültkrumpli, édes szósz együtt... naja. Még az a legjobb, ha mexikóit főznek.

Ami viszont tényleg dicséretes, az a munkavédelem. Tudom, hogy leginkább amiatt csinálják, hogy ne tudja senki őket beperelni, de akkor is hiányzik ez otthonról. Utánam hozzák a szemüveget a muhelyekben, ha elfelejteném felvenni, mindenhol ki van téve a füldugó, fülvédő, szemüveg, köpeny, gumicsizma, gumikesztyű, promaszk... ki van irva nagy betűkkel, hogy vedd fel, használd. Nagyon idiótabiztos a rendszerük, és ez tetszik.

Most lett vege az elozo kurzusnak (Presession) ami arrol szolt, hogy jott vagy 30 diak, uvegfujo, uvegcsiszolo a vilagbol es legyartottak ket het alatt kb. 100 db nagy szines vazat az osszel tartando aukciora. Egy magyar uvegmuvesz lany is itt volt, Zsuzsi, igazan jokat bandaztam vele, es a tobbi Polutenerrel - igy hivjak azokat akiknek lehetoseguk volt reszt venni ebben a projektben. Mindig szerveztek nekik valami bulit, vagy vetitest. Kicsit rossz most,hogy elmentek, ures lett a haz a nelkuluk...

Az elozo ket hetben a"Polutener unio"val parhuzamosan futott meg ket kurzus, az egyik a Hauerg fellowship, amasik egy uvegfujo tanfolyam(az annyira nem volt erdekes a szamomra).A Hauberg fellowship kapcsan olyan muveszek voltak itt, akik nem fokeppen uveggel foglalkoznak, hanem mas anyaggal, illetve mashonnan kozelitenek az uveghez. Tobbnyire kepzomuveszek voltak, szobraszok, fotosok, videomuveszek, installacios, koncept artos emberkek, de volt itt keramikus lany is Kanadabol. Mind nagyon erdekes ember, nagyon izgalmas munkakkal, gondolatokkal. Veluk tudtam vegre ertelmes beszelgeteseket folytatni az elmult ket hetben. Nagy hatassal volt ram Etsuko, egy japan muvesz kiserleti munkassaga, de ezzel nem is untatnam a "nagykozonseget", a lenyeg, hogy vele szivesen dolgoznek a jovoben, vagy szivesen lennek a tanitvanya.

Amugy a konyhaban kell segitenem, de nem tul megerolteto halistennek az egesz, melletteminden este fujom az uveget, csiszolom a kis uvegbigyoimat a csiszoloban, vagy megnezem az eloadasokat azitt dolgozo muveszek munkairol.